| A SZÉP FEGYVERKOVÁCSNÉ PANASZA, MIKOR MÁR VÉNSÉGRE JUTOTT Villon Figyeltem, míg panaszkodott, a hajdani örömleányra, ki igy mondta el sírva, hogy szép tavaszát visszakivánja: "Ó, vénség vad, keserü átka, mért törtél rám, hogy így letörtem? Ki tartana még vissza szánva, hogy végül magam meg ne öljem? Elraboltad szépségem-adta jogomat, a nehéz igát - boldogan gör... |
Következő